<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Szilánkosch tükör-huzat</provider_name><provider_url>https://szilankosch.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Sleepwalker</author_name><author_url>https://szilankosch.cafeblog.hu/author/k-lusztiggmail-com/</author_url><title>...</title><html>&lt;p&gt;Nem hiszek az arcokban, a testek szépségében, a holnapban, és vele benned.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Ahogy-és-amikor az életem szétbomló, fekete kontúrjait idomítod színes egésszé, bordák ölelte, végtelen tükör-termekben az az egy, kegyesen hazug, de kegyetlenül igaz érzés, csak megsokszorozott belső vérzés, macskaköves sóhajok és egymást tarajossá tajtékzó vágyak bontotta színes szalagokként fonódó karok ketrecében a bezártság, -csak lappangó iszony-, tőled és az élettől, mozdulatlanná heverve az álmokat, a nap króm-sugarai alatt, grafit-törmelékként habosra rúgva az utca porát, ízlésesen-mocskos képzetek gyúrva cipőtalpalatnyi valóságokká, és így zsugorodunk időtlenné egymásban, és így zsugorodik bennünk a világ is:&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; magatehetetlenné.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>