Nem az ébrenlét. Nem az álom.
A köztes állapot, amikor még-vagy-már nem tudod ki vagy. Mi vagy…
Mi más lennél, ha nem a köz.
Oszcillálok…egyfolytában…az a helyzet.
Villanások, belesajdulások, ájulás-térdeplés-kábulat.
Újra-és-újra megsüketül bennem az egész világ. De te…te ott maradsz köznek.
Hézagnak. Színhaldokló-éberálomnak.
Az agy kutat utánad. Miez. Kiez. Keresi az idegrostokba evődött, archív felvételek közt a hasonlókat, a voltmáregyszereket, a veledeket, a tégedeket… Téged keres a nélküledben.
Persze…felesleges. Te vagy a retrospektív emlékezet csődje.
Na…most ess kétségbe.
Legutóbbi hozzászólások