Szilánkosch tükör-huzat

diffúzió.

Defibrillál a reggel,
az arc kialvatlan táj, -csendkikötő-
és tízemeletes nélküledek ülnek rajta
meg ikertornyok és állóórák
-festek egy konzum-mosolyt-
időzített bombák ketyegnek
a tükörben szürreális íriszek
húznak homorú vonalakat és torzókat cipelnek
a megmúltasodott fényévek
-csak álom, hogy vagyok neked-
és hánysz belém (a konzum-mosolyok mellé)
egy eldobható szívet
időzített bombák ketyegnek
és én csak nézlek, és elhiszem
hogy ott nem mi voltunk
az ikertornyok és állóórák
közötti lőtávolság
amikor

a gyorsvonat
lekésett
minket.

tripla-'e'.

csakatiédülpillanat. 

A szétklopfolt belső-szerveim közt flipperezik az idő, váliumhabos foncsorfelhőket dörzsölök ki a szememből, és fülsüketítően kék csendek állnak a téren, állnak és ömlenek, -ömlengek-, ott ülsz a bőrömön és vágyakat csomagolsz színes sztaniolba, nézlek, mint valami agyból-hideg-kínként kilökődő, alkálikék kémiát néz az ember feltódulni a szervezetben, aztán kiszakadsz a pupillákból, és szétfolysz az íriszekben, és nem maradnak szavak utánad, csak ez, ezek az idegtépően kék csendek, ahogy kadmiumsárga történeteket mesélnek, és a vérerek szédelegve nyelik a képzelet minden téged-sejtető színből-színbe-ájulás, szív-bódítóan-bolond narkotikumát.
-Plasztikfehér gyönyörök, és szájban oldódó, eozinzöld pirulák állnak a téren, és egyre csak ordítják, ezt a szerelem-indukált, eszelős érzés-orgiát.-

so.

Színes kis légbuborékokat böffentett fel a túlfeszült pupilla, és mi hajnalban lenyaltuk róla az álmok halhatatlan matériáját.

önfúzió.

Indigókék fáraóhangyák laknak a fejemben. Osztható vagyok kettő és egynegyeddel.

choke.

Bekönyököl: olvadnak a csigolyák, és égetett cukrot kaparok a retinámról.
Kényszerből vannak itt a támfalak, és kristályból a csillár, –sorjatörekek a szívben; öngyilkos zsebszösz-herkulesek-, és meg kell torpanni, nehogy pipacsokat hányjak a padlóra.

meg-kell-torpanni.

zéró-koherencia.

…édesednek a szájban a lövegek…

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!