Tessék szaporán elképzelésbe kezdeni, úgy, jó, köszönöm. Kaptam a minap szerelmeslevelet a munkaügyiből, amolyan igazi csillámporos, vattacukor-illatú, rúzs-maszatos lávlettert, hogy érezzem azt a lassan már elképesztő méreteket öltő törődést, amivel irányomban viseltetnek, olyan tartalommal, amitől egycsapásra összeugrottak a nyálmirigyek a számban, leevett a lábamról a boldogság, mert életem lehető legkecsegtetőbb ajánlatát tolták bele a még mindig nem túl előnyös ábrázatomba, amire épeszű ember egyszerűen képtelen lenne nemet mondani, lásd, ingyen, (ingyen ember! mekkora szó ez!), jelentkezhetek egy mangalica-tenyésztési előadássorozatra, (amit ráadásul a kedvenc helyemen, halál fasza után két megállóval valami üveghegyen túli faluban/tanyán bonyolítanak le, aminek mindeddig még a létezéséről sem tudtam, és most tetszik tudni miről beszélek, egy olyan tipikus nóném településről, ahová havi egyszer megy valami fapados üresjárat, valami karosszériájáig lerágott buszmaradvány, amolyan hat keréken némi rozsda csámcsog fémcsonkokon, meg mohás szemű nyugdíjasokon) ugyan ki ne verné földhöz ettől a seggét örömében, tapsikolva, mint egy retardált kisóvódás, és komolyan nem is értem, hogy nem jutott még eszembe, hogy disznókat tenyésszek itt a harmadikon, de most, hogy felgyújtották bennem a megvilágosodás hatvan wattos izzóját, már itt lebeg lelki szemeim előtt az idilli kép, ahogy napsütötte vasárnap délutánonként összeröffenünk a szoba közepére baszott, öblös vályúnál, a tévében valami ostoba szappanopera ügyeletes kretén-szépfiúja dorombol, mi pedig kétpofára zabáljuk a moslékot, magunk alá szarunk és bele-belehemperedve kacarászunk, mint egy igazi, boldog, nagy család, ha nem is mindhalálig, az ÁNTSZ-ig biztosan.
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások