Persze, mindjárt alkalom lesz, meg van, zenélős-hóemberes bögréből inni a butikos sört, mert anyám megmondta, egy lány nem iszik üvegből a vacsoraasztalnál, mondjuk azt is mondta, hogy egy lány jó esetben nem dönt magába tizenkét sört, (nem bögrét, hanem korsót, üveget, dobozt, hordót, meg meszesvödröt), éreztem én is, hogy hiba csúszott a rendszerbe, amikor asztal alá ittam apámat, négy éve karácsonykor, de már akkor sem tudtam fátyolos tekintettel lebegni a narancsos-fahéjas-gyömbérszagban, kimerevedett pupillákkal importszaloncukrot zabálni valami kurvára megviselt, delegalábbolcsóvolt kaliberű fenyőről, aztán keresni azt a kibaszott izzót, amelyik mindig kiég, rohadtul ki vagyunk égve, és úgy csinálni, mintha minden rendjén lenne, nincs is más választásunk, mint rendjén lenni, beleduruzsolni a kolosszális meghittségbe, hogy amúgy meg egy lány nem kefél más lányokkal sem, és a hóemberes bögrét mindegy mivel vered szét, az akkor is zenélni fog, mert minden csak addig szép, amíg van köztünk elég kilométer, és csak tisztes távolból kell néznünk egymás elbaszott életét, onlájn, különben szuicid hajlamaink lesznek, ízlésesen átkötve tavalyról maradt masnival; nekem mondjuk sosem ment ez a zöldpiros-boldogságban hátúszás, miközben átszellemült mosollyal szembepisálnak szeretettel, de a homlokuk meg fel van címkézve, hogy ‘made in china’.
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások