Rúdon pörög és kokózik, mint egy transzvesztita szpídi gonzálesz, csak persze kevesebb temperamentummal.
nakedness.
…éber-álmok rémült mámorától fennakadt szemekkel nézzük a semmitmondó, narancsos fénycsömöröket elúszni a tejfehér semmiben, távolságnyi-szerelem, utcailámpa-kacajos csend-tarajokat maszatol szét a köd-karmolta üvegen, végtelen vagy, végtelen-és-védtelen, szeretem ezt a tétlenséget, a gyáván megalkuvó szavainkat könnybe lábadni, végigcsurogni, és ökölbe szorulni, ezt a könnyelmű-képmutatást megszeppent mosolyokká gyűrődni az arcodon, szeretem ezt a szédülést, a nyugtalan pillák mögött rezonáló, gondolatnyi-halálokat ráfeszülni a testedre, ahogy akaratlanul mégis, szűk sóhaj-barikádok alatt vetkőzöd belém magad, sóvárgó-meztelenre…
annyira értelmetlen vagy.
confusion.
…kinőjük a hiányt, és kinőjük az álmok viseltes kényszerzubbonyát, desszertvillával bökdössük a fonnyadt eget, alágyújtunk a holdnak, most kiskanál a tenyered, keresem a tűt, keresed a vénát, volier-hálóval fogjuk be a szelet, a száddal meg befogod a szám, és hernyótalpakon gördülsz az ostoba ősszel megint-mindig csak tovább…
Észrevetted már, hogy néha ózonlyuk van a szívünk helyén?
insomnia.
Van ez a bűvös hajnali három, amikor a gödreikből cuppogva kibuggyanó szemeid nyúlós takonygöbökként verdesik a térded, az arcod esik össze, mint a visszahányt fondant, az ágy pedig hangos nemtetszésének és gyomorforgásának ad büfögő-fortyogó hangot, ha a közelébe merészkedik a mocsokban jócskán dúskáló, még el nem álmodott álmokkal lakmuszpapírként átitatott tested.
dafke.
Hogy te, csakis te vezesd a kezem, mikor a halántékomhoz szorítom a tollam, és egy bátortalan kattintással színes girlandokat, és olcsó burleszkeket loccsantok ki az agyamból.
Ez szerelem.
'slipping through the cracks'.
Eszméletlen testtel félszeg-félrészeg-aritmiát dorombolva a padlólécekben percegő lépteknek, végeláthatatlan rád-gondolásoktól habzó szájjal a hörgőimen csimpaszkodó fotonokra karmolom, milyen rohadt dolog ez az egész, hogy fényingerem van, fényingerem és tériszonyom.
senkiföldje.
Nyálfoncsorokat és agyérelmeszesedett szerelem-gübőket pattintunk egymás szájába.
-de akkor is csak mosolygó vérrögök vagyunk.-
tárogató.
És ha csak úgy, kajánul vigyorogva, álszent módon széttárnánk a kezeinket, és azt mondanánk, (olvastam ma valahol), ‘egy pinányi színpad’, ahol a nyelvünk a balerina, aztán azokat az imént széttártakat pironkodva a szánk elé kapnánk, mondván, gondolati szinten is milyen mocskosak vagyunk, és hirtelen úrrá lenne rajtunk valamiféle hangos belső kényszeredettség, valami harsogó inger a csendben maradásra, és csak aztán zihálnánk tovább…hogy csak semmi erotika.
Legutóbbi hozzászólások