A negatív pólusú sztahanovizmus első jele, ha az ember lánya vasárnap hajnali egykor még ott tart, hogy hatalmas hévvel és életkedvvel rovatot szerkeszt, illetőleg tölt fel csupa Andersen-t megszégyenítő mesével és vattacukor-habbal.
A hév az a tizenegy szál elszívott cigaretta, hatvannégy mg alumínium-dobozba csavart koffeinnel leöblögetve, az életkedv pedig a kikívánkozó, rémesen-negédes cikkek lead-jeiből megírt nulla karakter.

P.s.: Nincs hozzá kellő mértékű kompetenciám, hogy mérlegképes-hazudozót faragjak az elcseszett öntudatomból.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Nem hiszek az arcokban, a testek szépségében, a holnapban, és vele benned.

Ahogy-és-amikor az életem szétbomló, fekete kontúrjait idomítod színes egésszé, bordák ölelte, végtelen tükör-termekben az az egy, kegyesen hazug, de kegyetlenül igaz érzés, csak megsokszorozott belső vérzés, macskaköves sóhajok és egymást tarajossá tajtékzó vágyak bontotta színes szalagokként fonódó karok ketrecében a bezártság, -csak lappangó iszony-, tőled és az élettől, mozdulatlanná heverve az álmokat, a nap króm-sugarai alatt, grafit-törmelékként habosra rúgva az utca porát, ízlésesen-mocskos képzetek gyúrva cipőtalpalatnyi valóságokká, és így zsugorodunk időtlenné egymásban, és így zsugorodik bennünk a világ is:

magatehetetlenné.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Bágyadt fényár mészárol belőled krómsárga szálakkal össze-öltött foton-törmelékeket.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tudod…csak az a csöppnyi melegség, amit felböfög magából lelked vágyaktól roskadozó kanálisában az a hiánytól ordító, pondróvá lett pillangó, az az apró sóhaj, a megkönnyebbülés vérgőzös sóhaja, amint kileheli itt még, hogy talán, ott már, hogy késő, életté-érzéssé-bábozódnia, és megvetést provokáló kitartással öleli önnön magából kifacsarodó testének hímpor-burkát, tudod, ahogy csak egy haldokló képes vissza-szorítani magába a kikívánkozó, pillanatokig-még-létezni-akarást.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mámorító-de-hol-tántorító, kockacukor-mázban úsznak a reggelek, illanó-villanó szemtükör, foszló karcok a retinán, jön, jön, szirupos testtel ömleszti be melléd a lég-az-ég, műpadlóba taposott, porszemnyi mennyország, réseiből kivedlett redőny-morzsa, szilánk-szerenád, papírzsebkendőnyi csoda, tenyerekbe hevült bűvölet, aztán már karéj napfény, nyaláb villanytrafó, ahogy dobbanásonként fényévmilliárdokat utazik benned.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: