Lehet-e olyan valaki, mint egy koedukált mellékhelyiség?
(Reggelente főzte a kávédat… Reggelente főztem a kávéját…)
…tudat alatt persze, mindig érezni azt az átható szar-, és egyéb, definiálhatatlanul érzékszerv-gyilkoló szagot, a nyilvános wc-k mással össze-nem-téveszthető, bél-csűrő-csavaró-facsaró aromáját, azt a ‘használt-esszenciát’; amit a világot jelentő deszkák kopott, a hőtől itt-ott felpúposodott, fröccsöntött műanyag-garnitúrájának ezerféle módon, ezerféle ember nyomán szennyes felülete tüsszenthet csak fel magából, átvágva a még érző idegeket, fárasztva a sikoltva-kiforduló szemet, zsibbasztva a menekülni-vágyó lábakat, az, az a bőrödre tapadó, ragacsos odor, ami molekuláira robbanva áhítja a közelséged, hogy eléd hajíthassa a mások által már rongyossá hordott meztelenségét, az, az az orrfacsaró felismerés, ami csak akkor hasítja beléd minden sajgó mocskát, ha egyszer megpróbálod lemosni Róla.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: