632.

Valami hajnali mocskos altatódalt dúdolsz, a sofőr üres csatornára vált, és süket papírmasé emberek torkát kaparják a kihalt sávon őrjöngő frekvenciák, a fejemben a hangoddal párhuzamosan serceg a hangyás rádióadás, aztán megsüketülök amikor leszállsz, és a zöngék megérzik a szökőárként betóduló hideg fekete illatát, meg a bolygók elbaszott együttállását, elmaradsz, és kint akkor elvéreznek a rohanó térkövek, és bent meg a gyógyuló varratokat piszkálják a papírmasé emberek.